A ZENÉSZ

 

Hogyan kezdtem el?

 

Egészen pici voltam, mindössze négy éves, amikor szüleim észrevették a zene iránti vonzódásomat. Elvittek egy elismert karmester és zenepedagógus rokonukhoz, aki meghallgatott, és zenei pályára javasolt.

A hangszerválasztásnál a zongora - anyagi okokból - kiesett a lehetőségek sorából. Ráadásul a Mester utcai lakást, ahol két nővéremmel és szüleimmel éltem, ebben az időszakban még két idegen családdal kellett megosztanunk, így a hármas társbérletben hely sem maradt volna egy zongorának. A falon viszont lógott egy használaton kívüli gitár, amit nővérem kapott Kievből. Ezt a gitárt akasztottam le onnan hat évesen. A nyakamba vettem, és így indult el az azóta is tartó örök szerelem a hangszerek iránt.

 

Eleinte magamtól tanulgattam, ismerkedtem a gitárral, majd szüleim beírattak a Bakács téri Zenei Általános Iskolába, ahol nyolc éven át klasszikus gitárt tanultam. Az osztályteremben volt egy zongora, amelyen szünetekben négykezeseket, és Beatles slágereket játszottunk a barátaimmal. Nyolc évesen, az iskolában megalapítottam első zenekaromat, tíz évesen pedig már saját dalokat szereztünk Annamária nővéremmel. A legkülönbözőbb zenei hatások együtt formálták, alakították ízlésemet.

 

Az iskolában klasszikusokat tanultam, zenekaraimban beatzenét játszottam, otthon pedig hihetetlen mennyiségű jazz-t és jazz rockot hallgattunk az Unitra márkájú lengyel magnónkon nővéremmel, és nővérem férjével, aki - mit ad isten - szintén zenész.

 

A rengeteg kedvenc között szerepelt a Chicago, a Blood Sweat and Tears, Chick Corea, a Deep Purple és Santana is, akiktől az első album óta mindet megvettem.

 

Miután megkaptam első lemezjátszómat, komoly lemezgyűjteményt kezdtem el összeállítani, és a jó zenék gyűjtésének szenvedélye a mai napig magmaradt az életemben. Kamasz koromban egyre komolyabb zenekarokban kaptam lehetőséget.

 

 

Sasi-Teshow nevű zenekaromat 2000-ben alapítottuk családom egy részével és jó barátokkal. Teshow-m, Sasvári Annamária (Zora) énekesnő

 

Gyerekkorunk óta rengeteget zenéltünk együtt. Közösen szereztük első dalainkat, és pályánk kezdetén is sok zenekarban játszottunk együtt. Egy közös zenekar létrehozása már régóta vágyunk volt.  A zenekar abbahagyta működését.

 

Ugrás az oldal tetejére  ^^

 

 

 

Csillagfényes este a Kincsem Parkban

 

Szeptember 28-án olyan élményben volt részem több száz nézőtársammal együtt, amelynek a hatását még sokáig fogom/fogjuk érezni. Feltöltődve, lelkemben valósággal „átmosódva” értem haza, és úgy érzem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

 

Sasvári Sándor jubileumi koncertjére már sötétedéskor érkeztünk a Kincsem Parkba. Sokan igyekeztünk a szabadtéri nézőtér felé, amely most a galopp-pálya régi lelátóján volt. A színpad stílusosan a lóversenypálya gyepjének közepére volt felállítva.

 

A reggel még esősen indult, de estére az ég - mintha csak Sasi 50. születésnapjának akarna kedvezni – kitisztult, így a romantikus Hold- és csillagfényben kezdődhetett a műsor.

 

Amint beléptünk a parkba, máris elfogott egy furcsa érzés: nem voltak mindenfelé szigorú jegyszedők, biztonsági őrök, mint általában a koncerteknél. Az egész egy családi összejövetelre hasonlított: gyerekek szaladgáltak a tágas, füves területen, néhányan kutyát sétáltattak, sürögtek-forogtak a műszakiak, a táncosok és a művészek. Gyülekeztek a nézők, akik között voltak egészen fiatalok, és képviseltette magát az egészen idős korosztály is. Sasi zenéje, énekhangja mindenkihez szól.

 

A fiatalok már türelmetlen tapssal és rikoltásokkal sürgették a művészeket, amikor végre megkezdődött a várva-várt koncert. Sasi a színpad közepén állva, zenészekkel, vokalistákkal, táncosokkal körülvéve musical-részleteket, saját szerzeményeket, külföldi slágereket és jazz-dalokat adott elő közönségének. Sasvári Sándor már gyerekkora óta tehetséges volt a zenében, énekhangja fiatal kora óta kiváló, ám most, 50 éves korára ez a hang teljes fényében, felnőtt erejében tündököl.

 

Megható volt, amikor testvérével, Annamáriával (Zorával) duettet énekeltek, amely arról szól, hogy bármi is történjen, ők mindig egymás mellett állnak („Számíthatsz rám!”).

 

Bravúros technikai megoldás volt a színpad hátterében a kivetítő, amelyen bizonyos daloknál Sasi életéből vett jelenetek, fényképek, videók voltak láthatók. Izgalmas volt a színészi, zenészi múltat és jelent bemutató, a lovaglásról, valamint a családjára méltán büszke apáról, férjről és testvérről készült fotókat, videókat nézegetni. A táncos lányok és fiúk profi, kecses és mégis modern táncukkal igazi parti-hangulatot hoztak, amelyet változatos, színes fénytechnika kísért.

 

Vendégművészként lépett fel Molnár Szilvia és Csengeri Ottília. Mindketten először ismert musical-ekből énekeltek, majd a szünet előtti részt Ottília hamisítatlan déli, fieszta hangulatot varázsoló dallal zárta.

 

A szünetben a büféhez gyülekező nézők közé kijött az est házigazdája is, és mintha csupa ismerős között lenne, mindenkihez volt kedves szava, mosolya. Úgy érezhették még azok is, aki nem ismerik személyesen a művész urat, mintha egy nagy baráti társaság tagjai lennének, akik ma este összegyűltek egy születésnapi partira. Valóban olyanok voltunk, mint egy nagy család. Volt valami, ami mindannyiunkat összetartott, amitől úgy éreztük, hogy egy csapat vagyunk. Mindenfelé vidám, mosolygós arcokat lehetett látni. Ez a valami, ami összetartott azon az estén is: Sasvári Sándor iránti szeretetünk, akinek a zenéjét, énekhangját, tehetségét mindannyian nagyra értékeljük.

 

Sasi a „második félidőben” még tovább tudta fokozni a hangulatot: gyönyörű szép szürke lován elénekelte a „Privát romantika” című dalt, amely lova iránti szeretetéről, a lovaglás iránti elkötelezettségéről szól.

 

Mahó Andreával az elmaradhatatlan Christine-Fantom duettet énekelte el Az Operaház Fantomja című musicalből, majd dalok következtek a készülő, új Sasi-albumról, amelyet már mindannyian kíváncsian várunk.

 

Csuha Lajost már éppen kezdtük hiányolni a fellépők közül, hiszen ő is meg volt hirdetve díszvendégnek. Nagy megkönnyebbülésünkre megérkezett, és Sasi születésnapjára ajánlva énekelt el a Jézus Krisztus Szupersztárból egy részletet.

 

Sasvári Sándor el szokta mondani, hogy mennyire nagy hatással volt egész életére Jézus szerepének megformálása a Jézus Krisztus Szupersztár című musical-ben. Ezen az estén sem maradhatott el a híres dal: Jézus imája a Getsemani kertben.

 

Egy születésnap torta nélkül nem az igazi, így Sasit kollegái, barátai egy több emeletes tortával és egy szülinapos dallal lepték meg. Az ünnepelt meghatottan fogadta a köszöntést, majd kedvesen mindenkit meghívott a közös torta-evésre.

 

Bár én személy szerint még több musical-részletet szerettem volna hallani, de belátom, hogy az idő korlátai miatt ez a vágyam nem teljesülhetett. Elfogadom, ez nem musical-bemutató koncert volt, hanem Sasi pályafutásának keresztmetszete, ahol egy áttekintésre volt csupán idő, hiszen Sasi zenei múltja és jelene annyira szerteágazó és sokrétű, hogy ezt egy este alatt nem is lehet bemutatni. A jövőben is szeretnénk még tőle hallani a régi és az új dalokat, valamint még legalább 50 sikeres évet, a nézők szeretetétől övezett pályafutást kívánunk Sasvári Sándornak!

 

Király Márta

 

 

Ugrás az oldal tetejére  ^^